Schroth terápia

Schroth terápia

A Schroth-terápiás rendszert Katharina Schroth (1894-1985) német gyógytornász fejlesztette ki, aki maga is súlyos skoliózisban szenvedett. Terápiás iskoláját főként magánkísérletek révén fejlesztette ki.

A Schroth-torna kifejezetten a skoliózis, a Scheuermann-kór és a poszturális hipotenzió kezelésére kifejlesztett terápiás eszköz. Elsajátítása nagyfokú figyelmet, koordinációt és kitartást igényel.

A technika magában foglalja a páciens aktív nyújtását, háromdimenziós korrekciós légzést és az izmok megfeszítését a kívánt térhatás elérése érdekében. A gyakorlatokat mindig egyénre szabottan, a gerincproblémának megfelelően kell végezni. Idővel, ahogy a gerinc állapota változik, a gyakorlatokat is módosítani kell. A kezelés mindig hosszú távú folyamat, amely sok évig tart, és folyamatos ellenőrzést igényel. A gyakorlatokat végző személy számára összetett feladat, ezért rendszeres külső ellenőrzésre, azaz fizioterapeuta jelenlétére van szükség. A kezelés egyéni, és a gyakorlati csoportos oktatás a komplexitás és az egyéniség miatt nem kivitelezhető. A kívánt terápiás hatás eléréséhez nem elegendő a fizioterapeuta jelenlétében végzett gyakorlatok, hanem szükséges, hogy a páciens a megtanult gyakorlatok egy részét otthon is naponta elvégezze.

A gerinckezelés mindig hosszú távú folyamat, amely évekig tart. A 20 fok feletti skoliózis esetén elengedhetetlen a műanyag fűző rendszeres használata. A scoliosis terápia tehát alapvetően ebből a két fontos elemből áll: a Schroth-tornából és a fűzőből. Ha e két tényező egyike nem teljesül, a kezelés hatástalan lesz.